Kezdjük a legeslegelején…Azért nem megyek vissza odáig, amikor én még egész pici gyerek voltam, de mégis van pár dolog, amit mindenképp érdemes előljáróban tudni rólam.
Borzasztóan maximalista vagyok. Ez sokszor egy áldás, mert ha a munka részét nézzük, akkor tényleg beleadok mindent, sőt sokszor még többet is. Egész életemben azzal küzdöttem, hogy elfogadhatóvá tegyem a saját magam részére a 100 %-ot, ne akarjak mindig többet beletenni és főleg elvárni magamtól. Éppen ezért gondolom azt, hogy ez ugyanakkor egy óriási teher és sok esetben béklyó is lehet, mert nyughatatlanná és elégedetlenné tesz. Az évek során ez azért sokat finomodott, főleg mióta megszületett a kislányunk, Zoé. Azt gondolom, hogy a szülőség a legklasszabb dolog egy ember életében. Én ekkor érkeztem meg igazán. Nagyon sok mindent helyrepakolt bennem. A prioritások is átrendeződtek a lehető legjobb irányba. Nem mondom, hogy nem kellett nekem is dolgozni azon, hogy minden a helyére kerüljön, de valóban megadta azt a löketet, amit én egyedül talált soha nem tudtam volna megtenni. Mert igenis meg kell tanulnunk NEMet mondani, és nekem ez volt a legnehezebb. Eddig!
A közel 20 évnyi színházi múlt után, amit főként a Madách Színházban töltöttem nagyon sok mindent megéltem. Egy igazi érzelmi hullámvasút a mi szakmánk. Itt tényleg mindig könnyeket ejtünk, hol a boldogság miatt, hol pedig a “kínlódás” miatt. És ez így szép, ez ettől szép. Én is minden este ott hagytam a lelkem egy darabkáját a deszkákon. Hiszem és vallom, hogy ezt csak így lehet csinálni. Egy picit bele is kell dögleni, újra és újra. Aztán az ember mindig összerakja magát és a show megy tovább. Itt nem fér bele az, hogy ma fáradtabb vagyok, ezért ma egy kicsit kevesebb leszek, kapar a torkom, ezért ma inkább kihagyom… De ez nem mindig ilyen egyszerű, főleg ha az ember egy picit hipochonder is. És én az vagyok, voltam, és talán leszek is mindig, habár az utóbbi időben “gyógyultabbnak” gondolom magam. Hiszen én mégiscsak apa vagyok, egy legyőzhetetlen szuperhős, aki a lánya szemében legkevésbé sem tűnhet esetlennek. Ebbe hol fér bele a félelem? Én megmondom: legbelül! Jó mélyen ugyan, de ott van! A lényeg a megtévesztés művészetében rejlik, hiszen nekünk szülőknek ezzel a képességgel is rendelkeznünk kell, mert vannak azok a bizonyos helyzetek, amikor a cél, és főként a védelem okán ehhez kell folyamodnunk.
Sokszor előfordult, hogy a túlhajszoltság miatt, vagy épp egy klimatizált helység huzatos légköre miatt egész egyszerűen úgy éreztem, hogy ez ma nem fog menni. Színészként számunkra a hangunk a munkaeszközünk, ha az nem szól, akkor nincs munka sem. És ha nincs munka, akkor ugye bevétel sincsen. És ez igaz minden előadóművészre, szónokra, tanárra, műsorvezetőre, dalos pacsirtára, zuhanyzóban felszabadultan dalolászó kiskamaszra vagy épp lelkes amatőrre: ha nem szól, az pokolian rosszul tud esni. Számtalan ilyen helyzettel kell megbirkóznunk a színfalak előtt és mögött is. A kérdés csak az, milyen gyorsan állunk fel ezekből a helyzetekből, milyen gyorsan jön a megfelelő segítség?
Én az évek során számtalan torokcukorkát, sprayt, csodaszert kipróbáltam már, de nem igazán volt olyan, amibe maximális bele tudtam volna kapaszkodni, amivel karöltve úgy éreztem volna, hogy mi együtt legyőzhetetlenek vagyunk. Egy túlhajszolt időszakban, amikor épp a Sztárban Sztár műsor élő adásai zajlottak, párhuzamosan a színházban is nyomni kellet az Aranyoskám előadásokat. És persze, hogy beütött a krach. És nem szólt, legalábbis nem úgy ahogyan azt szerettem volna. Ilyenkor jön a pánik, a görcs és ráfeszülsz, ha kell ha nem. Szerencsére a színpadon és a színfalak mögött sem vagyunk egyedül. Ott vannak a kollégák, a társak, akikkel ilyenkor együtt megyünk a csatába. Egy ilyen helyzetbe kerülve én is segítségre szorultam, amit meg is kaptam Serbitől, azaz Serbán Attilától. Igen attól a Serbitől! Aki jár színházba, aki szereti a zenés színházat, biztosan találkozott már az ő nevével, egy zseni! Látva az állapotomat megkínált egy “csodabogyóval”, amit ő is külföldről szerezett be. Egy kicsit szkeptikus voltam, de ilyenkor az ember mindent is kipróbál, csak hasson. Nagyon gyorsan belekapaszkodtam és reményt kaptam. Ez már félsikernek is felért, mert tudjuk, hogy sok mindenfejben dől el. Az én fejemben abban a pillanatban fény gyúlt, mert tudtam, ha ő adta akkor az biztosan jó lesz. Magabiztosabb lettem és legyőztem a félelmet. Miután elszopogattam úgy léptem a színpadra, hogy tudtam minden rendben lesz. Nem változtam át Serbivé, nem énekeltem le a csillagokat is az égről, de hoztam azt, amit a közönség elvárt tőlem, és főként amit én elvártam saját magamtól. És ez mindent megért! Abban a pillanatban tudtam, hogy ezt másokkal is meg kell osztanom. Mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ez a csodaszer elérhető legyen itthon is mindenki számára, aki a hangjára ilyen vagy olyan módon munkaeszközként tekint.
Másnap már el is kezdtem dolgozni azon, hogy felvegyem a kapcsolatot a gyártóval és kitaláljuk, hogy ez milyen formában tud a magyar piacra kerülni. Akkor még nem gondoltam, hogy ez ilyen kemény menet lesz, de így lassan 2 és fél év távlatából már látszik, hogy én tényleg nem adom fel könnyen. Küzdök ameddig csak lehet, ha hiszek benne. És én hittem! És most végre itt van! Hiszek benne, hogy ez hozzám hasonlóan mások számára is óriási segítséget tud majd nyújtani azokban a bizonyos nehéz helyzetekben. És nem kell itt óriási dolgokra gondolni. Nem arról van szó, hogy profi énekest farag belőled, vagy épp varázsütése megszünteti a torokgyulladást. Nem fogja begyógyítani a sebeket egyik percről a másikra és nem is fog egy éjszaka alatt megszüntetni minden panaszt, de mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy magabiztosabban és érezhetően jobb formában lépj fel legyen az egy előadás, egy beszéd, egy iskolai felelés vagy épp egy meeting. Én tényleg sok mindent kipróbáltam már, de ehhez foghatóval még nem találkoztam. Éppen ezért hiszem azt, hogy a Vocalzonenak helye van minden előadó táskájában, zsebében, öltözőjében, legyen az amatőr vagy profi, kicsi vagy nagy, mert a hangunk az csak a miénk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy sokáig megőrizzük azt.
#jóhangoskodást nektek is!
